Az OECD tanulmányában külön kiemeli Magyarországot, Görögországot és Írországot, mint olyan országok, amelyek nagyon komoly lépéseket tettek a nyugdíjrendszerük fenntarthatóságáért. Azt azonban az OECD is elismeri, hogy ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a nemzetközi mentőcsomagért cserébe az EU és az IMF is megkövetelte a reformokat. Az OECD szerint a hirtelen változtatás, míg költségvetési oldalon pozitív hatásokkal járt, addig a munkavállalók és nyugdíjasok szintjén áldozatokkal. Többek között a beavatkozások hatással voltak az emberek munkaerőpiaci, nyugdíjazási és befektetési döntéseire.


Az OECD szerint a kormányok közül többen a legkézenfekvőbb eszközhöz nyúltak, megemelték a nyugdíjkorhatár. Az szervezet szerint az országok felében már elkezdődött a kötelező nyugdíjkorhatár emelése, átlagosan most a nyugdíjkorhatár a férfiak esetében 63 év, míg a nők esetében 62 év.


Az OECD szerint azonban a megemelt nyugdíjkorhatár csak részben ad választ az öregedő társadalmak által felvetődő kérdésekre, ezért további, mind fiskális mind szociális értelemben felelős reformokra van szükség - mondta Angel Gurría, az OECD főtitkára, aki azonban azt is hangsúlyozta, hogy „nem kockáztathatjuk az időskori szegénység újjáéledését".

A nyugdíjrendeszerek áttekintéséről szóló jelentés (Pensions at a Glance 2011) szerint 2050-re az OECD országokban az átlag nyugdíjkorhatár mindkét nem esetében 65 évre fog emelkedni. Ez az emelés a férfiak esetében körülbelül 1,5, nők esetében 2,5 éves meghosszabbított aktivitást jelent. A jelentés azonban felhívja a figyelmet, hogy a várható élettartam ennél sokkal gyorsabban növekszik. Ez annyit jelent, hogy öt OECD ország kivételével a nyugállományban töltött időszak emelkedni fog. Az elmúlt időszakban végrehajtott reformok viszont jó irányba tett lépéseknek mutatkoznak az állami költségek megfékezése tekintetében - állapítja meg a jelentés.

A szervezet arra is rámutat, hogy a munkaképes korosztály száma az OECD országokban 2015-re fog tetőzni, s 2050-re már több mint 10 százalékkal csökkenni fog. Emellett a kormányoknak a juttatások csökkentésének hatásával is számolniuk kell a legkiszolgáltatottabb rétegeknél - figyelmeztet az OECD. A jelentés emellett azt is megjegyzi, hogy az OECD országaiban az 1990-es évek elejétől lezajlott nyugdíjreformok a jövőbeli juttatásokat átlagosan 20 százalékkal csökkentették már így is - derül ki a szervezet közleményéből.

Kedvező fejlemények


Kedvező fejleményként értékeli a szervezet, hogy hét ország egy alternatív korhatár-emelési eszközhöz nyúlt, a kötelező korhatárt ők a várható élettartam emelkedéséhez kötötték. Az EU tavaly a nyugdíjrendszerről szóló Zöld Könyvében is ezt javasolta, hiszen ezzel el lehet kerülni az eseti beavatkozást, a korhatár ugyanis automatikusan emelkedik, ahogy nő az emberek várható élettartama.


Az OECD szerint ugyanakkor meglepő, hogy csak viszonylag kevés ország nyúlt az automatikus korhatáremeléshez, aminek a legfőbb előnye, hogy a mindenkori aktívak számára világos, nagyjából kiszámítható feltételeket teremt. Az sem elhanyagolható szempont, hogy mindezzel a kormányok fenntarthatják a relatíve magas kezdőnyugdíj színvonalat, hiszen rögzítetté válik rendszerszinten a nyugdíjban töltött idő.


Több ország további intézkedéseket vezetett be a munkában töltött idő elnyújtására, így például a korai nyugdíjazási formák leépítésére illetve szigorítására került sor. Az OECD szerint viszont be kell azt is látni, hogy számos akadálya van még most is az idősek foglalkoztatásának. Pontosan ezért szükség van a kormányzat és a munkáltatók oldalán az életkor szerinti diszkrimináció visszaszorítására, az idősebb munkavállalók tovább- és átképzésének segítésére, valamint a munkakörülmények javítására.

Az OECD fokozattan felhívta a figyelmet, hogy nem szabad a foglalkoztatási válságot felhasználni mentségként a korábbi bukott politika visszaállítására, amikor a kormány inkább nyugdíjba küldte az embereket, mint hogy a munkaerőpiacon tartsa őket munkanélküli státuszban.


Felülvizsgálat szükséges


Egy követendő és megfontolandó alternatívának tartja az OECD az állami nyugdíj-ellátási rendszer felülvizsgálatát, és a szükségtelen pazarlás visszaszorítását. Érdekességként megjegyzik, hogy az a három ország (Kanada, Hollandia, Új-Zéland), ahol a legalacsonyabb az időskori szegénység jellemzően a GDP 4-5 százalékát költi az állam nyugdíjakra, jóval az OECD átlag alatt. Ezzel szemben Görögországban és Spanyolországban gyakorlatilag minden ötödik nyugdíjas szegénységben él, miközben bőven az OECD átlag felett költenek a kormányaik nyugdíjakra.


Az OECD úgy véli, hogy szükség lenne egy célzottabb redisztribúcióra az állami ellátások esetében, természetesen azt is szem előtt tartva, hogy ez ellenösztönzők kialakulásához vezethet, hiszen a járulékbefizetések és a kapott nyugdíj közötti kapcsolat gyengébb lesz a vagyonosabb munkavállalóknál. A szakértőik szerint viszont még ennek a káros hatásnak a felvállalásával is megéri ezt az utat választani, annál is inkább, mivel a társadalom öregedése miatt már most is köztudott, hogy az állami nyugdíjrendszer fenntarthatósága csak a járulékbefizetések alacsony belső megtérülési rátája mellett biztosítható.


A tények egyelőre csak részben igazolják az OECD felvetését, hiszen az alacsony jövedelmű csoportok védelme a nyugdíj-megállapításkor csak Finnországban, Franciaországban és Svédországban látható, míg Ausztráliában és az Egyesült Királyságban lehetett még erre példát találni. Viszont Ausztriában, Németországban és Japánban visszavágták a kezdőnyugdíjakat, és ennek áldozatul estek az alacsony jövedelműek is, míg Magyarország, Olaszország, Lengyelország és Szlovákia szorosabbá tette a kapcsolatot a befizetések és a kifizetések között, részben vagy teljes egészében eltüntetve az újraelosztást.


Öngondoskodni kell


Az OECD szerint kulcsfontosságú az emberek öngondoskodásának ösztönzése. Számos országban láthatóan ilyen irányba mozdult el a politika, míg sok esetben most fognak csak ezzel a ténnyel szembesülni a döntéshozók.


Az OECD szerint az állami nyugdíj az alapja az időskori juttatásoknak, átlagban a bevétel 60 százalékát teszi ki, míg a maradék 40 százalék - szinte egyenlő mértékben - munkából származó jövedelemből és a magánnyugdíj valamint egyéb megtakarításokból származnak.

Az OECD szerint a jövőben is domináns szerep hárul majd az államra a nyugdíjrendszerben, azonban a részaránya fokozatosan csökkenni fog, a "hiányt" pedig a munkában töltött idő meghosszabbításával és magán megtakarításokkal lehet majd fedezni.


Sajnálatos a reformok visszafordítása

A válság természetesen sokat rontott ezen a képen, az emberek bizalma megrendült a nyugdíjalapokban veszteségeket látva, és sokan megkérdőjelezték, hogy biztonságos öregkori nyugdíj-kiegészítésre számíthatnak-e. Több ország is a nyugdíjreform visszafordítása mellett döntött, a kormányok részben vagy egészében felszámolták a nyugdíjrendszer magánpillérét, amit az állami nyugdíj megemelésével kompenzáltak. Mindez azért jött jól a kormányoknak, hiszen a járulékokat át lehetett csoportosítani az államhoz.

A szervezet véleménye szerint sajnálatos volt a reform visszafordítása, hiszen hosszabb távon egy diverzifikált nyugdíjrendszer (állami és magán vegyesen) a legjobb megoldás.