A Napi Gazdaság keddi számának cikke

− Elnézve az elmúlt év, de különösen az év eleji nagy pénzkiáramlást, van még értelme versenyezni a privátbanki ügyfelekért?
− Bár a szolgáltatás minőségében vélhetően itthon még nem tudjuk a külfölddel direktben felvenni a versenyt, de kondíciókban és főleg hozamban ma a magyar privátbankok bármelyik európaival szemben versenyképesek. Márpedig ma már a privátbanki ügyfélkör sem elégszik meg csak azzal, hogy biztonságban tudja a vagyonát, keresni is akar rajta.

− Az év elején épp a biztonságukban inogtak meg a nagyobb vagyonok kezelői...
− Valóban ez történt, de azt gondolom, az elmúlt hónapokban azért történt egy és más a magyar gazdaságban, ami részben visszahozhatta a bizalmat − jelentősen esett a CDS-felár, az állampapírok hozama régen nem látott szintre esett, sőt az IMF is meglátogatta hazánkat. Persze aki szeretne, egy bécsi bankban is fel tudja vállalni a magyar rizikót, hiszen ott is lehet magyar állampapírt vásárolni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a kondícióink vannak olyan versenyképesek, hogy rá tudjuk beszélni a befektetőket, hogy a decemberben, januárban kivitt pénzeknek legalább egy részét hozzák vissza − még akkor is, ha például azok most a kinti Ersténél vannak, ami összességében a csoport szintjén nem hátrány. Azt gondolom, hogy ennél az ügyfélkörnél különösen igaz, hogy nem jó lépés, ha az összes tojást egy kosárba rakjuk.

− Mégis kissé furcsa most a BNP-tranzakció. A minap, a Blochamps privátbanki konferenciáján általános volt a pesszimizmus, az ember azt érezte, hogy a jelenlévők lényegében temetik az iparágat. Mit gondol erről?
− Mi nem az előttünk álló hat hónapra tervezünk. Kifejezetten elkötelezettek vagyunk a private banking piac felé, annak ellenére, hogy az egy ideje már stagnál. Az Erste PB mégis képes volt organikusan folyamatosan növekedni, a BNP-tranzakció pedig egy újabb lépcsőfok. Ezzel az akvizícióval nemcsak a piaci részesedésünket növeljük 9-ről 12 százalékra, hanem új ügyfelek révén sokkal jobban kihasználható a cégünk kapacitása is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a BNP-akvizícióval beérkező 60 milliárd forint egy része javítja a hitel/betét mutatónkat.

− Ezt egyébiránt is javítaniuk kell a bécsi rendelkezések értelmében, nem?
− Van ilyen feladat, ám azért látni kell, hogy ez nem lineárisan végrehajtható nyomás. Hiába növeljük a betétállományt, ha közben a beérkező pénzből nem tudunk gördülékenyen hitelezni. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint azt, hogy más befektetési lehetőséget keresünk neki, mint például állampapír, illetve jegybanki betét. A likviditási előírások szerint egyébként is a betétek jelentős részét szuperlikvid befektetésben kell elhelyezni − ezeken szinte biztos bukunk, hiszen a bank által kínált betéti kamatnál csak alacsonyabb hozamon tarthatók ilyen befektetésben állami rizikóval. Ám ha a Basel III. miatt már országkockázati tartalékot (tőkét) kell majd erre a betétre is képezni a jövőben, ez a megoldás sem marad vonzó. Összegezve, jó a hitel/betét arány javulása − ezért örülünk minden milliárdnak, ami a privátbanki akvizícióból érkezik −, de ez nem lehet kizárólagos cél. Megjegyzem, a privátbanki portfólióban azért a klasszikus betét mértéke nem olyan jelentős.

− Akkor vissza a privátbankhoz. Az Erste jelezte, hogy célja a további akvizició. Milyen mértékű konszolidációra számítanak?
− Ez a jövő kérdése. Venni csak akkor lehet valamit, ha van eladó. A mostani BNP- tranzakció nem Budapesten dőlt el, és gondolom, még az esetleg gyengébb magyarországi teljesítménynek vagy épp piaci bizonytalanságnak sem volt köze ahhoz, hogy a BNP a kivonulás mellett döntött ebből az üzletágból. Vélhetően lesznek hasonló lépések más bankoknál is, s persze az sem zárható ki, hogy más szereplők itteni üzletpolitikai érdekek alapján döntenek a kilépésről. Jól érezhető, hogy a nagyobb vagyonok kimozdulásával az itteni privátbankokban csökkent az átlagosan kezelt vagyon nagysága, márpedig a vagyonkezelés fix költségei magasak és jó részük lényegében független a befektetni szándékozott összegtől. Az Erstének e tekintetben jól jön a BNP-akvízició, hiszen a mi átlagos 85 millió forintos vagyonkezelt tömegünkkel szemben a BNP-ügyfelek átlagos kezelt vagyona 150 millió forint. Ami a további üzleti lehetőségek kiaknázását illeti, a mi stratégiánk opportunista és készen állunk a további terjeszkedésre. Komoly előnyünk, hogy Magyarországon eddig csak az Erste hajtott végre akviziciót ebben az üzletágban, hiszen a BNP előtt az ING privátbanki ügyfeleit is mi vettük át, s ők azóta is stabil ügyfelek maradtak.

− Hogy lehet még ügyfelet szerezni ezen a viszonylag szűk és most amúgy is elbizonytalanodott piacon?
− Vannak erre technikák, például a vállalati ügyfelek esetében lehet létalapja annak, hogy a cégvezetőket privátbanki ajánlatokkal is megkeressük. Ám itt azért a pszichológia is működik: korántsem biztos, hogy a vezető a cég és a magánvagyonát is ugyanott akarja tudni... Másrészt tény, hogy a válság ellenére továbbra is jelentős számban vannak jómódú ügyfelek, akik pénzüket különböző okok miatt nem akarják külföldön tartani. Összességében tehát azt gondolom, hogy a jövő a privátbankoknál is a kondíciókon múlik − megfelelő ajánlatok nélkül nem lehet csodát tenni. Pláne akkor, ha jól látható, hogy a privátbanki ügyfélkör ma már szofisztikált, odafigyel a kondíciókra és komoly hozamelvárásai is vannak. E tekintetben azt gondolom, hogy az Erste javára szolgál a BNP szolgáltatásainak integrálása: nálunk eddig még csak dióhéjban működött az úgynevezett diszkrecionális portfóliókezelés, ami a BNP-ügyfeleknél már sokkal elterjedtebb. Valahol ez az igazi privátbank hosszú távon, amire mi is törekszünk.

Kép: Kapott_NEM_jelenik_meg_FE-n