A hosszú várható élettartam és az elöregedő társadalmak sok országban máris valósággá váltak, vagy hamarosan azzá válnak. A társadalmi, orvosi és szociális fejlődésnek köszönhető életkor-növekedésnek megvan a maga ára is: 2060-ra a nyugdíjakra, ellátásra és egészségügyre fordítandó állami kiadások a bruttó hazai termék csaknem 30 százalékát fogják kitenni az eurózónában - állítja az Allianz Demographic Pulse című friss kutatás.

Egymagában az életkorral kapcsolatos állami kiadások várható robbanásszerű költségnövekedése Hollandia jelenlegi gazdasági teljesítményének megfelelő összeget fog felemészteni az európai országoknál - derül ki a jelentésből.

Eltérő hatások várhatók

Az elöregedésből származó kihívások az adott helyen működő szociális rendszerektől függően radikálisan eltérőek lesznek az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és Ázsiában. Míg az Egyesült Államokban viszonylag kedvező demográfiai tendencia várható, és az állami nyugdíjakat leginkább a jelentős egyéni hozzájárulásokkal kiegészített alapjövedelemnek tervezik, az egészségügyi rendszer alaposan megnöveli az állami kiadásokat.

A tanulmány szerint az állami egészségügyi kiadások az Egyesült Államokban 1970 óta évi 5 százalékkal emelkednek, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2050-re elérik a GDP 18 százalékát. A növekvő ázsiai gazdasági hatalmak, mint pl. Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Kína lakossága viszonylag fiatal.

Ez azonban az elkövetkező években várhatóan drámaian megváltozik, különösen Kínában. Kínában a születési arány az 1960-ban egy nőre eső 5,5 gyermekről mára mindössze 1,8-ra esett vissza. Ugyanakkor a várható élettartam megdöbbentő módon 28 évvel emelkedett. A nyugdíj- és egészségügyi rendszer egyaránt a kezdeti fejlődés vagy reform szakaszánál tart. Két nyugdíjrendszer működik Kínában, amelyek a városi munkavállalók kevesebb, mint felét, míg a vidéki munkavállalók mindössze 12 százalékát fedik le. Már most egyértelmű, hogy ezek a reformok és azok megtervezése a Kína előtt álló egyik legijesztőbb társadalmi, gazdasági és költségvetési feladatot jelentik napjainkban.

A tanulmány részletesen vizsgálta az emberek várható élettartamát is. Az 1990-es évek végére az egyre emelkedő várható élettartam az egyre alacsonyabb nyugdíjkorhatárral együttesen igen nagymértékben megnövelte a nyugdíjban eltöltött időt. Az iparosodott országokban az emberek átlagosan 20 év körüli időt töltenek nyugdíjasként. Átlagosan 24 évnyi nyugdíjjal a franciaországi nyugdíjasok járnak a legjobban a svájci átlaghoz képest, amely 16,8 év. A magyar nyugdíjasok a középmezőnyben helyezkednek el a maguk 18,9 évnyi nyugdíjas időszakával.



A svéd modellt ajánlják

A tanulmány szerint a korosodó társadalmak világszerte hatalmas terhet rónak az államháztartásokra. A kulcskérdés az, hogy hogyan lehet a közkiadásokat ellenőrzés alatt tartani. Fenntartható és pénzügyileg életképes rendszerek felállítása létfontosságú a nyugdíjak, ellátás és egészségügy területén.

A leginkább fenntarthatónak a svéd és az ausztrál nyugdíjrendszer tűnik. Az itthon már a választások előtt kampánytémává és szitokszóvá vált svéd modellben a tőkefinanszírozás és a fejlett jóléti állam nem zárja ki egymást, hanem valójában kiegészítői egymának.

A fenntartható szociális rendszerek és gazdasági növekedés jelentik a két fő eszközt az elöregedés államháztartásra gyakorolt hatásainak ellensúlyozására. Amennyiben az utat időben és a megfelelő irányban jelölik ki, az állam képes fenntartani meghatározó szerepét, és a figyelem átterelődhet a korosodó társadalom kihívásairól az azok által kínált lehetőségekre. A fenntartható rendszerek és az öngondoskodás alapkövetelmény a pénzügyileg szilárd nyugdíjas korhoz a mostani és későbbi generációk számára - véli Alexander Börsch, az Allianz nemzetközi nyugdíjelemző vezető közgazdásza.